Jekov zokogva vonaglik alattam. A karja cafatos csonkját szorongatja, miközben a vér az ujjai között lüktetve távozik. Továbbra is gyengén rugdos a földön, a pánik kapkodó, hasztalan zihálásokban tör fel belőle.

– Elárultál engem. Elárultad őt – morgom, majd a fogaim az arcára záródnak. A sikolyai elfojtódnak, ahogy letépem a bőrt az arcáról.

A teste megrándul, és próbál kicsavarodni alólam, miköz