Viktor szemszöge

A szél végigkorbácsol a fákon, ahogy visszatérek a falkához. A testem nehéz és megviselt, a bőrömön még mindig ott kísért a vér szaga. A többiek figyelnek, amíg a falkaház felé lopakodom.

Nem szólnak semmit; hallották a riasztókat, tudják, mi történt. Hallhatták, ahogy Seraphinát szólongatom, és utánaeredek, miközben a szirénák visítottak. Senki nem néz egyenesen rám, félelmükben