Seraphina szemszöge

Látom, ahogy Viktor kissé áthelyezi a súlyát, és megigazítja Eryont a karjában. A baba újra elcsendesedik, arcát Viktor mellkasába és ingébe fúrja. Egy pillanatig egyikünk sem szólal meg. Valami van a levegőben, valami nehezebb, ami a csendnél is mélyebbre hatol. Körülölel minket, mintha maga az erdő tartaná vissza a lélegzetét, és várna valami többre.

Újra a Szellemgyökér felé