Eryon szemszöge

Hosszú ideig csak nézem őt. Figyelem a sziluettjét abban az ezüstös-kék fényben, ami átszűrődik a fákon. A haja libben a szélben, mintha maga is vacillálna a távozás és a maradás között. Valami van azonban a szemében, valami, amit még sosem láttam nála. Egyszerre vad, üldözött és ősi, mintha nemcsak Astra lenne, hanem az összes nő, aki előtte járt. Úgy viselik a fájdalmukat, mint e