AHOGY A NAPFÉNY átszűrődött a függönyökön és kint csiviteltek a madarak, Vaelith lassan felébredt álmából. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Valkor karjához bújik, ami mosolyt csalt az arcára. Azt hitte, a férfi még alszik, de amikor felnézett rá, látta, hogy az valójában őt nézi gyengéd kifejezéssel. Meglepődve, sfélénken mosolygott vissza rá.

– Jó reggelt… – mormogta, miközben enyhe pír jelent