– ILIANA! – kiáltott Antonius, hangja végigvisszhangzott a lépcsőn abban a pillanatban, ahogy megpillantotta a húgát lefelé jönni. Kényelmesen ült a kanapén, bögrével a kezében, a feketekávét lassan kavargatva figyelte őt. Iliana megtorpant a lépcsőn, tekintete a bátyjára villant, összevont szemöldökkel várta, mit akar mondani.

– Miért nem ugrott be Aethra mostanában? Régebben állandóan itt volt.