Elara szemszöge

Kihúzom magam Zarek szorításából, de a keze még mindig a csuklómon marad.

„Engedj el” – mondom neki.

„Várj, Elara…” – kezdi Zarek, de nem enged. Az ujjai a bőrömbe mélyednek, és a karom kezd elzsibbadni.

Felnézek az arcára, és látom a tekintetében a szilárdságot, de valami mást is… Szinte mintha szomorúság lenne… Lehetséges?

Zarek szomorú… miattam?

Megint elhúzódóm tőle, ezúttal er