Elara nézőpontja

„Kérlek, menj el.”

Csak ennyit tudok kinyögni.

Az arcom nedves, és rájövök, hogy ezek a könnyeim. Egyik a másik után gördül le, de nem vagyok hajlandó gyengének tűnni.

…Nem úgy, mint régen. Nem úgy, mint az a törékeny személy, aki egykor voltam.

Erősnek kell maradnom.

Letörlöm a könnyeimet, gyorsan megfordulok, és feltépem a ruhásszekrényemet. Előkapok egy túlméretezett pulóvert,