Elara nézőpontja

Zarek az ajtóig kísér, én pedig beterelgetem a gyerekeket a házba. Megkönnyebbülök, hogy már nincsenek a szabadban. Zarek rám néz; nem úgy, mintha elvárna tőlem valamit, inkább úgy, mintha aggódna, hogy egyedül hagyjon.

Vajon a félelem az, amit látott bennem, ami miatt maradni akar?

– Nem sietek sehová – ajánlja fel.

Enyhén megrázom a fejem. – Nem állok készen erre.

– Mire? – kérd