„A karkötőd” – szólalt meg Lydia. „Gyönyörű. Megnézhetem?”

Elena legszívesebben nem adta volna oda, de bármit megtett volna, hogy gyorsabban teljen az a negyvenöt perc.

„Persze” – mondta, miközben lecsatolta és átnyújtotta.

„Érdekel a csillagászat?” – kérdezte Lydia, a fény felé tartva az ékszert; az apró csillag és a hold megcsillant az ablakon beszűrődő napsütésben.

Elena megint az órára nézett.