ELOWEN.

Egyik pillanatban még lent néztem Zarethre az asztalnál, a következőben pedig már el is vezettek minket. Úgy tűnik, az első körünknek egyszerre kellett volna kezdődnie, legalábbis mi ezt hittük.

„Ez meg mi?” – kérdezi Varyna, felemelve a kezében lévő borítékot.

Mindannyian kaptunk egyet; tökéletesen egyformák, leszámítva a rajta lévő nevet. Az enyémen az áll: „Zareth”, gyönyörű arany dombo