ELOWEN.

Köhögni kezdtem, amikor elengedett, és felnéztem rá.

— Zareth! — mondtam, és utána nyúltam, de akkor rájöttem, hogy nem ő az… — Te…

— Nem tudsz különbséget tenni köztünk? — mondta sötéten, és rájöttem a hibámra.

Abban a különös, merev modorban beszélt, mintha a szavak nem jönnének természetesen neki…

Ó, ne… akkor az imént Zarethel beszéltem? — A-a te…

— Mondtam, hogy ne említs semmit Zaret