ZARETH.

Már nem tudom, mit várjak tőle. Visszahúzódom a hátsó udvarra, a várfalnak támaszkodom, és a kerteket bámulom, próbálva kitisztítani a fejem.

Kibaszottul túlságosan hagyom, hogy rám telepedjen az, amit iránta érzek. Minden mozdulatát elkezdem túlgondolni, minden szót, ami elhagyja azokat a telt ajkait, és ez nem tetszik.

A vonzalom, amit iránta érzek, minden nappal csak erősebb lesz.

Lépte