ELOWEN.

Visszatértünk az eredeti szállásunkra, és egy pillanatra azt hittem, elmegy, de bejött és bezárta az ajtót. Felé fordulok, közelebb lépek, és felnézek rá.

Tudom, hogy a szerelmem hirtelen haragú. De amilyen gyorsan felkapja a vizet, olyan gyorsan le is csillapszik, és nekem ez így jó. Még ha néha meg is ijeszt. A felkarjára teszem a kezem.

„Sajnálom” – mondom gyengéden, azokba az aranyzöld