„Pontosan ott maradsz, ahol vagy, és úgy, ahogy vagy. Állva maradsz. Nem fogsz nyüszíteni, sikítani, sírni vagy szűkölni. Csendben tűröd el azt, amit megérdemelsz. Érted az elvárásaimat?”

Bólint egyet, miközben könnyei a padlóra hullanak. Fogalma sincs, mennyire fáj ez nekem, de nem találtam más módot arra, hogy segítsek neki ebben.

Lassan közelebb lépek hozzá. Látom, ahogy nő benne a feszültség