102. fejezet: Ő az enyém

Kaelen

– Te beteg állat, te őrült barom! – forrongott ellenem.

– Elora Vance az enyém – morogtam a fülébe.

– Elora! – ordította minden ok nélkül, én meg még jobban hátrafeszítettem a karját, hogy adjak neki okot a sikításra, mint egy kis rüfye.

Akkor üvöltött fel igazán, amikor kificamítottam a vállát; ordított, köpködött, még meg is próbált megharapni. Kétségbe volt esve,