(Elara)

– Jó éjt! – érintette ajkát az ujjperceimhez.

Kényszerítenem kellett magam, hogy megforduljak és a kulcsaimmal babráljak. Éreztem a jelenlétét a hátam mögött, miközben végre kinyitottam az ajtót, és visszafordultam felé.

Nem volt már mit mondanom. Valójában rengeteg mondanivalóm lett volna, de semmi olyan, aminek bármi értelme lett volna. Az agyam péppé vált.

– Jó éjt, Drakon – suttogtam,