Gyengéden lefektetett az asztalra. Rájöttem, hogy a zakóján fekszem.

– A márvány hideg – magyarázta, fölém hajolva. Nem érdekelt, honnan tudja, vagy hogy csinálta-e már itt mással. Most csak mi ketten léteztünk.

A nadrágja felé nyúltam, mire megmerevedett, és lehunyta a szemét.

– Még ne. Nem akarom, hogy bármit is megbánj – látszott rajta, hogy nehezére esik kimondani, de az állkapcsa megfeszült.