(Elara)

Az anyja felém fordult, és a tekintete ellágyult. Elvette a kezemet, és egy lépést hátrálva végigmért. Azt hiszem, életemben nem éreztem még magam ennyire feszélyezve.

„Nos,” mosolygott elismerően. „Egészen lenyűgöző vagy. Erős gének, az biztos. A nevem Gwendra, és őszinte örömömre szolgál a találkozás.” Az arca megenyhült.

„Szia,” mondtam kicsit sután. „Elara vagyok.” Vettem egy mély léle