(Elara)

A másnap hála az égnek az utolsó napunk volt. Alig vártam, hogy hazaérjek és lássam Evrent.

Benéztünk a szüleimhez, hogy megbizonyosodjunk róla, készen állnak az indulásra. Még egyszer utoljára körbenéztem ebben a házban, az első otthonomban, és elöntöttek az érzelmek. Úgy éreztem, mintha valahogy egy darabot elveszítenék magamból, még ha tudtam is, hogy az emlékek megmaradnak, és ami ránk