(Elara)

Napokból hetek lettek, hónapokból évek. De a valóságban talán csak órák teltek el.

Úgy éreztem magam, mint egy üres váz, a munkába temetkeztem, de sosem voltam teljesen itt.

– Hogy van? – Kae meghúzott egy kósza fürtöt, nem vesződve a kopogással az iroda ajtaján, az ő irodájának ajtaján.

– Ugyanúgy – mondtam, semmi újság.

Stabil, változatlan, de legalább nem lett rosszabb. Még nem. Fájdalm