A lépteimre koncentráltam, és amint megtaláltam a ritmust, felnéztem. Nem vettem észre a gondosan válogatott virágokat, sem a dekorációkat, amiket Drakon anyja javasolt. Nem láttam mást, csak Holtont, amint teljes pompájában ott állt egy fekete, méretre szabott szmokingban, és olyan pillantással szegezett magához, amit csak én tudtam megfejteni.

Egymásnak teremtettünk – nem én neki, vagy ő nekem.