ELARA

Más volt, mint a többiek.

Ijesztő… de másmilyen. A legrosszabb fajta félelem.

"Tessék, ezt neked adom."

Dahlia apró keze kinyúlt felém, egy darab csokoládét kínálva.

Hétováztam, ujjaim alig értek az övéihez, miközben elvettem. Szemem a férjemre villant, szinte várva a haragos tekintetet.

De ő rám sem nézett.

Mosolygott – lágyan – Dahliára, mintha észre sem vette volna, hogy percekkell ezelőt