ELARA

– És te mégis ki lennél? – kérdezte Vivienne, alig pár lábnyira tőlem megállva. Dahlia a kezébe kapaszkodott, miközben ő a másik kezével levette a napszemüvegét.

Nélküle éles, macskaszerű szemek szegeződtek rám, végigmérve tetőtől talpig. Nem tagadhattam, én is ugyanezt tettem.

Lenyűgöző volt – platinaszőke haja simára fésülve, lófarokba fogva, tökéletesen ívelt szemöldöke és az a fajta halk