VOKTOR

Kilépett a gardróbból abban a ruhában, és esküszöm – elfelejtettem lélegezni.

Fekete. Szűk. Elegáns. Halálos.

A ruha úgy simult minden görbületére, mintha a testére varrták volna. A bőre – puha és sápadt – szinte ragyogott a fények alatt, árnyékot vetve a nyaka finom ívére és a dereka édes hajlatára. Túl sok volt. Túl csábító. Túl… ő.

És valahogy, az enyém volt.

De ma este meg kell osztanom