VOKTOR

Az iroda üres volt. Mindenki órákkal ezelőtt hazament. A személyi asszisztensem is.

Még mindig az íróasztalomnál ültem, a szemem égett a képernyő bámulásától. Utoljára átfutottam a Norwood-aktákat, és küldtem egy üzenetet:

„A Norwood-aktákat véglegesítsék, holnap reggel az elsők között legyen az asztalomon. Hibát nem tűrök.”

Hátra dőltem, a halántékomat dörzsöltem, majd egy másik paksamétáé