ELARA

„Írisz, fáradt vagyok. Aludni akarok” – ásított mellettem Dahlia. Felé fordultam, miközben a kézfejével a szemét dörzsölte. Megharaptam a számat, és próbáltam mosolyogni, de aggodalom mardosta a mellkasomat.

Léptek visszhangoztak mögöttünk.

Megfordultam, és láttam, hogy Marlowe sétál felénk, arcán feszült aggodalommal.

„Miért vagytok még mindig kint?” – kérdezte összevont szemöldökkel.

Sóhaj