173. fejezet: Dahlia nézőpontja

Kipattant a szemem, és mosoly terült el az arcomon, miközben a plafont bámultam. Ma volt az én napom. Vettem egy mély levegőt, és kiugrottam az ágyból, lábam a nyuszis papucsomba csúsztatva. Már az ajtó felé indultam volna, amikor eszembe jutott – Moonie még ott van mögöttem. Hogy hagyhatnám itt?

Megfordultam, és ott is volt, pontosan ott feküdt, ahol hagytam.

Ölbe