„…Meg fog ölni minket. Meg fog ölni engem” – mormogta Lyla, úgy járkálva a szobában, mint egy kétségbeesett, sarokba szorított állat. Az izzadság patakokban folyt az arcán és átáztatta a hónalját, miközben körbe-körbe járt. Az informatikusok a képernyőkre tapadtak, ujjaik kalapálták a billentyűket, úgy téve, mintha nem látnák, hogy a nő éppen darabokra hullik előttük.

Vicar először fel sem nézett.