Elara nézőpontja

„Rohadj meg a pokolban, Kaelen” – mondtam a telefonba, és olyan szélesen mosolyogtam, hogy már fájt az arcom.

Eleltettem a telefont a fülemtől, a képernyőre pillantottam, ahol még ott világított az eldobható szám, majd egy finom mozdulattal megszakítottam a hívást.

Aztán kifújtam a levegőt, hosszan és mélyen, mintha évek óta visszatartottam volna a lélegzetemet.

„Valaki itt nagyon