Elara bement az erdőbe, miután Valerian elment.

Hideg szél fújt, rázta a fák ágait. Egy darabig gyalogolt, az életén töprengve.

Már nem voltak könnyek a szemében. De a tekintete üres volt, mintha elveszett volna ebben az idegen világban.

Úgy érezte, ez a kegyetlen világ nem neki való. Ő egy vidám lány volt, aki mindenkit boldognak akart látni. Hogy akarhatott a sors pont az ellenkezőjét tőle?