Clara

Nem hiszem el, hogy egy autóban ülök Declan Kincaiddel. Szürreális az egész. Nemcsak az apám főnöke és egy milliárdos, aki messze kívül esik a ligámon, de túl jól is néz ki ahhoz, hogy harminchét éves legyen.

Az Armani nadrágjában és öltönyében ő egy két lábon járó nappali álom – olyasvalaki, akiért a nők az utcán is összeverekednének. Mégis itt ül mellettem, hatalmas keze a kormányon, miközben elvisz valahova egy privát helyre szexelni.

Már a gondolatától is ideges leszek. Néhány perce még szemtelenül és szexin viselkedtem vele. De az igazság az, hogy csak azért játszottam meg magam, hogy elrejtsem: halálra izgulom magam, amiért ennél a férfinál fogom elveszíteni a szüzességemet. A fenébe is, még mindig izgulok!

Anyu mindig óva intett attól, hogy játékosokkal vagy rosszfiúkkal kezdjek. Azt mondta, nehéz túllépni rajtuk és még nehezebb elfelejteni őket – Declan határozottan közéjük tartozik. Mégis, annak ellenére, hogy tudom, a korkülönbség és az élethelyzetünk miatt soha nem lehetne kapcsolatunk, odavagyok érte. Van valami az idősebb férfiakban, ami lenyűgöz. Talán a magabiztosságuk, vagy a felnőttségük? Vagy az, ahogy a szemük titkok sokaságát rejti, olyan titkokat, amiket vágyom feltárni.

Declant nézem, az arcát megvilágítja a műszerfal fénye. Vonásai élesek és határozottak, mintha maguk az istenek faragták volna őket.

A francba is, de jól néz ki.

Hirtelen mély kék szemei az enyémre villannak, és a szívem kihagy egy ütemet, amikor rájövök, hogy az autó már áll. Már leparkolt valamilyen garázsban – talán egy szállodában vagyunk?

– Van egy kérdésem – hajol át Declan, és a tenyerét az arcomra helyezi.

Bár gazdag, és valószínűleg nem olyasvalaki, aki két kézzel dolgozik, az ujjbegyei érdesek, de soha semmit nem éreztem még jobbnak. Valósággal küzdenem kell az ellen, hogy felsóhajtsak, amikor a hüvelykujja végigsimít az alsó ajkamon. A mindenit! Esküszöm, ez a férfi a gyengém, és ő is tudhatja, mert úgy vigyorog, mint a Cheshire-i macska.

– Mondd csak, Clara írónő, egy privát lakosztályban akarsz dugni, vagy a kocsiban akarsz meglovagolni? A döntés a tiéd, drágám. Te vagy a szakértő.

Az utolsó részt pimaszul mondja, gonosz csillogással a szemében, amitől nagyot nyelek. Megpróbálkozom egy magabiztos mosollyal, de az minimum bizonytalan.

– Attól, hogy a romantikus regények szakértője vagyok, még nem vagyok szakértő… más területeken.

Van valami nyers őszinteség a szavaimban, amitől felnevet, halkan és torokhangon.

– Csalódott lennél, ha egy kocsiban veszítenéd el a szüzességedet, édesem? – A szavai direktnek tűnnek, de gyengéden ejti ki őket, kérdőn görbülő ajkakkal.

Visszanézek rá, befogadom a testének minden vonzerejét. Az első alkalmam Declannal lehetne, egy férfival, aki elérhetetlen számomra, de ahogy most hajlandó mindent megadni nekem, úgy meg is gondolhatja magát.

Jobb, ha opportunista leszek.

– Itt is jó – próbálok magabiztosnak tűnni, Declan pedig rám mosolyog, mielőtt megnyomna egy gombot, amitől minden ablak sötét obszidiánszínűvé válik, elrejtve minket a külvilág elől. Röviddel ezután felgyulladnak a fények az autóban, és kékre váltanak.

– Vedd le a ruháidat – parancsolja, miközben az ő keze már az övcsatján van. Precízen csatolja ki, én pedig nyelek egyet, mielőtt megszabadulnék a saját ruháimtól.

A szívem végig úgy ver a mellkasomban, mint a légkalapács, és amint ott ülök teljesen meztelenül, végignézek rajta, és tágra nyílt szemmel bámulom tökéletes testét.

A felsőteste egy márványba faragott mestermű, mellkasának és hasának izmai mintha egy mesterszobrász keze munkáját dicsérnék. Pontosan olyan lélegzetelállítóan gyönyörű, amilyennek elképzeltem, miután alaposan átnéztem a Facebook-profilját.

Az inge eldobva fekszik a kocsi padlóján, a nadrágja hamarosan követi, majd a jobb combjára üt. – Gyere ide – mondja, hangja halkabb, mint vártam, de mégis parancsoló.

Pillanatnyi habozás után, hevesen dobogó szívvel átmászom hozzá.

Kezével határozottan fogja a csípőmet, miközben felsegít az ölébe, meztelen bőröm az övéhez ér. Nem telik bele sok idő, és már az ölében ülök, szemben az ő szórakozott arcával. Úgy néz ki, mint egy király a trónon, és a vágy lökése éri a mellkasomat, amikor rájövök, hogy már kemény alattam.

A kezével elsimítja a szőke hajamat az arcomból. Nem mozdulok, ő pedig felnevet. – Istenem, olyan édes vagy, olyan tapasztalatlan…

Összeszűkül a szemem. – Nem vagyok édes.

Kihívóan felvonja az egyik szemöldökét. – Miért ne én döntsem el?

Micsoda magabiztos szemétláda.

Rávillantom a szemem, de Declan nem ijed meg. Keze végigvándorol a testemen, amíg meg nem áll az oldalamon. Olyan vékony vagyok, hogy a keze majdnem körbeéri a derekamat. A felismeréstől hidegrázás fut végig a hátamon, és a számuk csak nő, amikor Declan hirtelen felém hajol, hogy birtokba vegye az ajkaimat.

Ez a csók minden. Kezdetben intenzív és gyengéd, amíg birtoklóvá és olyan forróvá nem válik, hogy elakad a lélegzetem és még többet akarok. Olyan, mintha megállna az idő, minden figyelmem rá és a bennem kavargó érzésekre összpontosul.

Ez… lenne az… amit egy csóknak éreztetnie kell?

Szája az enyémhez simul, és sajátjaként bélyegzi meg az ajkaimat. Most az övé vagyok, és akkor sem tudnék visszacsókolni, ha akarnék. Declan teljes mértékben uralja a helyzetet, az ajkai pedig semmi mást nem ígérnek, csak gyönyört.

Imádom, amit tesz velem, de félek túlságosan élvezni, rettegek a következményektől, mert szó sem lehet róla, hogy beleszeressek. Nem engedhetem bele a szívemet ebbe a játszmába, de hogyan kellene csak a szexre koncentrálnom, amikor úgy bánik velem, mintha az istennője lennék?

Egyre nedvesebb leszek, és a szájába nyögök, amikor a nyelve végigsimít az ajkaim peremén. Kihasználja a lehetőséget, és behatol. Nyelvének domináns mozdulata egy újabb nyögést csal ki belőlem, ami már majdnem teljesen kikészít.

A szex a könyveimben? Azok a jelenetek halottak voltak ehhez képest, amit most érzek.

– Olyan gyönyörű vagy – mormogja Declan, miközben jobb keze a hajamba túr, ujjaival a szálak közé fonódik, és újra lecsap, hogy megadja az eddigi legjobb csókot.

Micsoda tehetséges szája van!

Nyögök és nyöszörgök a szájába. Kínos, de már attól közel vagyok az orgazmushoz, hogy az ajkait az enyémen érzem. Izzok, mint egy csillag, Declan pedig vigyorog az ajkaimnak, mielőtt hátradőlne a kocsiülésben.

– A fejezet, amit küldtél… függővéggel zárult, ahol a női főszereplő azt mondta a pasinak, hogy akarja, hogy egyen valamit – mondja incselkedő hangon. – Mit akart, hova tegye a férfi a száját?

Tekintetem lehullik magabiztos szemeiről, az ajkait bámulom, miközben az arcom lángol. – Ööö… – Nagyot nyelek, és a kezem a belső combomra csúsztatom. Declan követi a mozdulatot, én pedig elpirulok, ahogy az ujjaimat a csiklómhoz vezetem. – Ide le…

– És ezt hogy hívják? – kérdezi játékosan. – Használj felnőtt szavakat, Clara. Hova akarod a számat?