Clara

Tekintetem Declan kék szemére villan. Jóképű arcán az az önelégült vigyor játszik, amint felém lépked – ugyanaz a pökhendi nézés, amihez már hozzászoktam. Dühítenie kellene, hogy úgy méreget, mintha én lennék a következő fogása, de nem teszi.

Az az éhes tekintet, amivel illet, mindig nedvessé tesz, és ez most sincs másképp. A bugyim már ragacsos a vágytól, és visszatartom a lélegzetem, ahogy