Carter

Sienna – az én belevaló, makacs vezérigazgató-harcosom – sűrűn pislogva néz rám. Lehet, hogy sérült és fáradt, de az a két zöld szem, amely kerekre nyílt a meglepetéstől vagy talán a hitetlenkedéstől, egyszerűen gyönyörű.

Ez a tekintet egyre melegebbé válik, amíg azt nem suttogja: „Tudom.”

„Micsoda?” Ez az a válasz, amit kapok? Nincs több kérdés? Nincs egy szenvedélyes „Én is szeretlek”?

Az