**Killian szemszöge**

Görnyedten ültem a váróterem székén, könyököm a térdemen, fejem a kezembe temetve. Minden másodperc úgy marta az idegeimet, mint a dörzspapír. Alana valahol ott volt a falakon túl: sápadtan, törékenyen és öntudatlanul.

Észre sem vettem, hogy Cass megérkezett, amíg meg nem éreztem a karjait magam körül. – Apa! – lehelte, félúton a zokogás és a megkönnyebbülés között. Kicsit há