**Alana szemszöge**

Még mindig éreztem a kórházi lepedők súlyát a bőrömön, pedig már nem voltam ott. A fájdalom tompa, háttérbe szoruló lüktetéssé szelídült, mint egy halk dobpergés, amit nem tudtam elnémítani, de kint voltam. Szabadon, bizonyos értelemben. Itt voltam Killian házában, egy olyan csendbe burkolózva, amely egyszerre tűnt biztonságosnak és törékenynek.

Csendes elszántsággal mozgott a