**Killian szemszöge**

A ház túlságosan csendes volt Roman távozása után. Az a fajta csend volt ez, amely nem megnyugtat, hanem az ember idegein táncol, mintha maga a némaság gúnyolódna rajta, miközben a feszültség még mindig ott vibrált a levegőben. Carmilla még mindig az asztalomnál ült, ujjai között egy borospoharat egyensúlyozva; az ajkára fagyott gúnyos mosoly állandónak tűnt. Meg sem próbálta