Sienna szemszöge

Abban a pillanatban, hogy beléptünk a gálára, mindent megbántam.

A terem hatalmas volt, a mennyezetről lógó csillárok lágy, aranyló fénye úgy festett, mint a megfagyott napfény. A csiszolt márványpadló mindent visszatükrözött – a csillogó kristálypoharakat, a suhanó estélyiket, a szikrázó ékszereket, az éhes, kíváncsi tekinteteket. Olyan volt, mintha egy olyan világba léptem volna