Sienna nézőpontja

Az ajtó halk puffanással záródik be mögöttem.

Megállok.

A mosdó levegője sűrű. Nehezebb, mint kellene. Odakintről még hallatszik a zene, de tompán, mintha mérföldekre lenne.

És ők itt vannak.

Mindhárman.

Donato a falnak dől a tükörnél, karba tett kézzel, éles szeme az enyémbe fúródik. Emilio a mosdónál áll, néma és mozdulatlan, mint egy árnyék. És Lorenzo – Lorenzo áll a legközel