Sienna szemszögéből

A szoba túl kicsinek tűnt.

Túl forrónak.

Alig kaptam levegőt.

Olyan közel voltak.

A testük, a tekintetük, az érintésük – olyan volt, mintha hálót szőnének körém, egyre szorosabbra húzva, amíg már nem tudtam megkülönböztetni, hol végződöm én és hol kezdődnek ők.

Emilio ujjai újra végigsimították az állkapcsomat, könnyedén és lassan.

Bőrének melege az enyémhez érve elgyengítette