Sienna szemszögéből

Bólintok.

Készen állok a pusztulásra.

De nem arra számítok, ami ezután történik.

Nem csak úgy elvesznek.

Lelassítanak.

Kegyetlenül.

Szándékosan.

Mintha minden másodpercét kiélveznék az összeomlásomnak.

Lorenzo áll fel először, hüvelykujja végigsimít az alsó ajkamon, szemei sötétek az ígérettől. – Nyisd ki – mormogja.

Megteszem – habozás nélkül –, ő pedig becsúsztatja az ujjait,