Sienna szemszöge

Már egy ideje olvastam. Azt sem tudtam, mennyi ideje. A nap lejjebb bukott a látóhatáron, lágy narancssárga fénnyel árasztva el a szobámat. A napló most nehezebbnek tűnt a kezemben. Nem a súlya miatt, hanem azért, ami benne állt. Apám gondolatai betöltötték az oldalakat. Némelyik gyengéd volt, némelyik rémült, némelyik már-már kétségbeesett. Rövid sorokkal és apró betűkkel próbált