Vivianna szemszöge

Azt hiszik, én vagyok a szörnyeteg. Talán az is vagyok.

A szoba, amibe bezártak, csendes. Túlságosan is. Nincsenek léptek. Nincs kiabálás. Csak a fejem felett lengedező régi izzó halk zümmögése. Órák óta számolom a villódzásait. Huszonhárom. Talán huszonnégy. Elvesztettem a fonalat, amikor a mellkasom túl szűkké vált a koncentráláshoz.

Milyen furcsa. Éltem már át háborút. Valódi