A megmaradt verőlegények a bár szélére húzódtak, bizalmatlanul figyelve Cameront, miközben a főnökük visszatérésére vártak. Korábbi virtusuk elpárolgott, helyét valódi félelem vette át.

Körülöttünk a kevés vendég, aki nem menekült el, egymás között suttogott, ideges pillantásokat vetve felénk. Foszlanyokat csíptem el a beszélgetéseikből: „...helyi banda...”, „...nem tudják, kivel húztak ujjat...”,