~Cassidy~

„Hé, van kedved sétálni egyet?” – kérdeztem, leülve az ágyra Rosalind mellé, aki úgy magára húzta a takarót, mintha az megvédhetné a világ elől.

Egy pillanatig rám meredt, majd megrázta a fejét, az ajkait szoros vonalba préselve.

A rosszkedve kezdett rám is átragadni. Úgy volt, hogy jól fogjuk érezni magunkat – nem a börtönös fajta mókára gondolok –, hanem arra, amikor kiengedhetjük a gő