♤Archer♤

Átnyújtottam neki egy pohár vizet, és néztem, ahogy beleiszik. Kicsit megdöntötte a poharat, és rám sandított.

– Köszönöm – mormogta. Megráztam a fejem, az ágy másik oldalához mentem, és leültem.

– Semmiség – feleltem halkan. A válla felett rám nézett, majd elfordult.

Csend telepedett közénk, nem az a feszült fajta, de könnyűnek sem volt nevezhető. Valami kimondatlan lebegett a levegő