Adria

Úgy éreztem, mintha a világot sűrű köd borítaná. Nem hallottam semmit, de látni és gondolkodni tudtam. Az sem segített a helyzeten, hogy zúgott a fülem.

Egy kép vésődött az elmémbe. Az apámé.

Végre újra láttam őt tíz? Tizenegy év után? Határozottan fiatalabbnak tűnt, és hajlandó lettem volna mindent feláldozni, hogy vele tartsak. Akkoriban senki másra nem gondoltam, csak magamra.

Arra, hogy