Miután lerótta kegyeletét, Elara tekintete Davian sírkövére esett. „Sajnálom” – suttogta. „Azokat a szavakat... csak te mondhattad volna el Phaedrának személyesen. Remélem, a következő életedben jó családod lesz, és életed legjobb pillanatában találkozol vele.”

Azért imádkozott, hogy soha többé ne kelljen elszenvednie azt a fájdalmat, amit a „nem kívánt fiú” léte vagy a szülők általi mellőzöttség