Kaelith megfordult és futni kezdett. Az erdő gondozott volt, nem voltak aljnövényzetek, szederindák vagy kidőlt fák. Lába puhán dobolt a földet borító fenyőtűkön, ahogy a végsőkig feszítette erejét. A lábai sajogtak, már amúgy is fáradtak voltak a harmincperces futástól.

– Kaelith, át kell változnod! – mondta Junia.

– Nem... tudok... kell... a telihold – zihálta Kaelith, próbálva a lábaira koncent