Graeven dühösen nézett le az előtte térdelő négy megkötözött kóborra. Az eső szakadatlanul esett, ami az amúgy is sötét hangulatát mély depresszióba taszította. A kóborok mogorván bámulták a földet. Mindannyian térdeltek, fejüket lehajtva várták a végzetüket. Graeven végigpásztázta őket, a leggyengébb lánceszemet keresve. Észrevett egy jelet az egyikük nyakán. Biccentett, mire emberei megragadták